Ez az egyik legfontosabb felismerés, amelyre a kapcsolatbiztonság módszertan fejlesztése során jutottam. Azt tapasztalom, hogy a legnagyobb hatású mintáink éppen azok, amelyeket azért nem látunk, mert bennük élünk.
Életed első kapcsolati tere az édesanyád méhe. Ebben a közegben még nincs külső nézőpontod. Nem tudsz ránézni arra a rendszerre, amely körülvesz, mert teljes egészében annak része vagy.
Ez a jelenség azonban nem ér véget a születéssel.
- Családi mintákban élsz.
- Kapcsolati kultúrákban élsz.
- Munkahelyi normákban élsz.
- Hiedelmekben, szerepekben, félelmekben és kimondatlan szabályokban élsz.
És mivel belülről tapasztalod őket, természetesnek tűnnek.
Nem azért, mert egészségesek.
Hanem azért, mert nincs rájuk perspektívád.
Ezért vált számomra alapelvvé:
„Amiben benne vagy, arra nem látsz rá.”
A valódi változás nem azzal kezdődik, hogy megváltoztatod a mintát.
Hanem azzal, hogy felismered: egyáltalán benne vagy.
Tanítóm, Yehuda Tagar egyik alapvető gyakorlata három egyszerű lépésből áll:
Belépés. ➡ Kilépés. ➡ Rátekintés.
Elsőre paradoxonnak tűnik.
Miért kell belépni valamibe, amiben már eleve benne vagyunk?
Azért, mert a tudattalan jelenlét és a tudatos jelenlét nem ugyanaz.
Amíg automatikusan működsz egy kapcsolati mintában, addig a minta él téged.
Amikor azonban tudatosan „belépsz” ugyanabba az állapotba, megjelenik egy új szereplő: a megfigyelő tudat.
Innen válik lehetővé a következő lépés.
Kilépni.
Nem elmenekülni.
Nem megtagadni.
Hanem felismerni, hogy nem vagy azonos a mintával.
Csak ezután tudsz valóban ránézni.
Ekkor válik láthatóvá az, ami korábban maga volt a valóságod.
A KapcsolatBiztosító egyik alapelve:
„Ragaszkodj a szeretethez!”
Ez nem azt jelenti, hogy minden örökölt mintához ragaszkodnod kell, amit mások a környezetedben szeretetnek neveztek.
Éppen ellenkezőleg.
Ha egy kapcsolat, szabály vagy belső hang a saját megfontolásod szerint nélkülözi a szeretetet, attól egészséges dolog elválni.
A szeretet nélküli működés jobb ha nem marad identitás.
Csak egy örökölt kapcsolati közeg emléke.
Talán a fejlődés nem más, mint újra és újra felismerni azt a közeget, amelyben éppen élsz.
Belépni.
Kilépni.
Rátekinteni.
Majd ismét felfedezni, hogy amit tegnap még szabadságnak hittél, az is csak egy nagyobb kalitka része volt.
Számomra ez nem a bizonytalanság jele.
Hanem az emberi tudat egyik legszebb tulajdonsága: mindig képes tágabb perspektívából ránézni önmagára.
Talán innen kezdődik a valódi kapcsolati szabadság.
Nem akkor, amikor mindenkit meg akarsz változtatni.
Hanem amikor először észreveszed, hogy miben vagy benne.
És eldöntöd, hogy ahhoz továbbra is szeretettel szeretnél-e kapcsolódni.