Rólam

2001-ben döntöttem el, hogy önismerettel és emberi kapcsolatfejlesztéssel fogok foglalkozni.

Már a főiskola első évében megkezdtem az ilyen irányú kiképzésemet.

Egy tanári és egy újságírói diploma megszerzése után, egy 360 órás akkreditált tréneri tanfolyamot végeztem el 2008-ban, amit egy Holisztikus Mentorképzés, egy KapcsolatDinamikai coach képzés, majd egy Módszeres Empátia coach képzés, és egy Transzperszonális coach képzés követett.

Korán kialakult bennem az elhatározás, hogy az önfejlesztés kultúráját a lehető legszélesebb közönség számára, a lehető leghatékonyabb formában elérhetővé tegyem.

Azt gondolom, hogy a jövőért legtöbbet az otthonokban és a családokban tehetünk, ahol életünk példájával a legerősebb nevelő hatást tesszük az újabb nemzedékekre. Éppen ezért szakmai figyelmem az üzleti célú szervezetek fejlesztéséről fokozatosan a család, és a párkapcsolat felé fordult.

Hiszem, hogy a gyermekeink minden életkorban kaphatnak megfelelő alapokat a későbbi sikeres önálló életvezetéshez. Gyermekeknek szánt életkor specifikus programjaimon játékos formában adok át módszereket és eszközöket, amelyek révén a gyerekek jobban értik mi zajlik bennük és jobban tudnak kapcsolódni egymással és a felnőttekkel is.

Aktuális szolgáltatásaimról bővebben az alábbi gombra kattintva tájékozódhatsz:

Néhány érdekes tapasztalatom:

Újra, meg újra nekifutottam, hogy családokból közösséget szervezzek, és ma is ezen munkálkodom. Meggyőződésem, hogy a szülőktől eltávolodott Anya+Apa+Gyermek(ek) családmodell, mint szervezeti modell minden benne élő számára túlterhelő, és közösségi összefogásért kiált.

Eddigi próbálkozásaim e közösség megszervezésére inkább tanulságosak, mint sikeresek. Azt a következtetést vontam le, hogy a párkapcsolatokat is bomlasztó erők – túlterheltség, fáradtság, félreértések, konfliktusok, érdekütközések, rosszakarat, pletyka, a múlt árnyai, az alacsony lelki intimitási szint… és még sorolhatnám mennyi kihívás leküzdése a családnál nagyobb közösségekben – intézményi, települési, vagy országos szinten is – nagyobb anyagi, időbeli és enregiabeli erőforrásokat igényelne, mint ami eddig rendelkezésünkre állt.

Állami szintű törekvések

A mintegy 80 szakembert tömörítő “Összefogás a Gyermek- és Családbarát Magyarországért Szakértői Műhely” Közösségfejlesztési csoportjának vezetőjeként részt vettem a kormány családbarát intézkedéseinek előkészítésében. Sajnálattal tapasztaltam, hogy az általunk előterjesztett szakmai tartalom és a megvalósult intézkedések közt igen jelentős különbség mutatkozott. A legfontosabb javaslatok, köztük a főállású anyaság költségvetési vonzatával együtt kidolgozott programja teljesen visszhang és megvalósítás nélkül maradt. Az állam és a szakértők viszonya pedig sokkal hidegebb és ridegebb, mint amit ez a téma megkövetelne.

Elképzelhető, hogy kialakítható az állammal is gyümölcsöző szakmai kapcsolódás. Addig is marad a magánkezdeményezésű otthoni és önerőből megvalósított civil társadalmi reform…

Intézményi törekvések

2017-től két éven át fejlesztettem párkapcsolatokat és családokat az általam írt szakmai terv alapján az EFOP-1.2.1-15 Védőháló a családokért pályázat keretében. A programsorozat a Kreatív Élet Alapítvánnyal (az Egri Waldorf Általános iskola fenntartójával) társulva az Eszterházy Károly Egyetem Tanárképzési és Tudástechnológiai Kara együttműködésével 38 millió Forint EUs és állami támogatással valósult meg. Hálás résztvevők a mai napig időnként felhívnak, ám előzetes várakozásaimal szemben a program közösségként addig és csak addig élt, amíg a pályázati időszak lezárult. Én nem költöztem Egerbe, és nem sikerült olyan utódot, vagy házigazdát találni, aki a távollétemben összefogná a csapatot.

Vezettem férfiköröket éveken át Joós Istvánnal együtt az Énakadémiájának kezdeti szakaszán, és Tóth Gáborral együtt a Tudatos Fiatalok Közösségében is. Ezek voltak a legkevésbé formális intézmények, amikkel kapcsolatba kerültem. Feltűnő volt, hogy mennyivel jobb hangulat is uralkodott bennük. Ezekben a csoportokban máig tartó barátságok szövődtek olyan férfitársakkal, akikkel valóban számíthatunk egymásra. Ezek voltak az eddigi legjobban beérő gyümölcsei a támogató közösség szervezésének: igaz csak férfi oldalon.

Tettem még egy kísérletet, hogy az élet és sorsközösségek közül egy szintén alternatív intézmény keretei közül kinövesszek valami izgalmasat és újat: Waldorf óvóbácsinak álltam Gödöllőn.

Azt reméltem, hogy a kisgyermeküket nevelő Waldorf szülők közt szőhetők közösségfejlesztési eszközökkel olyan baráti szálak, amik megteremtik és az intézmény falain túl is összetartják a közösséget. Azonban itt azt tapasztaltam, hogy az óvoda körüli ünnepek, kötelességek, és egyéb programok elvitték a szülők munka után megmaradt energiáját. Gyakorló apukaként a saját életemben is tapasztaltam, milyen becses az a néhány óra szabadidő, ami a munkahelyi és az otthoni munka után megmarad. Meg tudtam érteni, hogy azt már otthon akarják tölteni az emberek.

Ez is valamilyen közösség… Valamennyire közösség… Nekem kevés. Ennél azért jóval szervesebbet és jóval szövevényesebbet, és jóval nagyobb erőt képviselőt is el tudtam képzelni!

Egyre jobban érdekelt egy olyan életmód kialakítása, amiben a családtagok – az alkalmazotti létnél sokkal nagyobb szabadság- és önmeghatározási fokon állva – több energiát és időt tudnak fordítani magukra, egymásra, és a családok közti közösségre is. Elköteleződtem hát amellett, hogy ezt az életmódot először is Otthon példázzam, aztán pedig jógyakorlatának elemeit másoknak is felajánljam.

Magánéleti törekvések

Ehhez képest két meghatározó párkapcsolatomat is hosszú és csúfos haláltusa után feladtam. 7+7 évnyi szenvedésbe került feladni őket. Nem értettem, ennyi tudással hogyan bukhattunk ekkorát. Foglamam sem volt, hogyan tovább. Attól féltem, hogy ezzel a szakítással a példa értékű család felépítésére az esélyem is odaveszett, és még egyénként sem fogok tudni felállni ebből a kudarcból. Ma már látom, hogy hol voltak a kapcsolatra nézve halálos rések a közös pajzson.

Megtanultam, hogy az egyéni elköteleződés a szívbéli szeretet iránt elengedhetetlen. És az bizony belügy. És ha egyik fél nem teszi meg ezt az elköteleződést, és normalizálja a szeretetlen (bántalmazó) viselkedéseket, akkor a másik fél csak az egészsége árán maradhat a kapcsolatban.

De még a szeretet kölcsönös megléte sem garantál beteljesült párkapcsolat élményt. Vannak vonások, amelyek vagy passzolnak, vagy nem. És vagy együtt tudunk élni ezekkel a különbségekkel, vagy nem.

A választás szabad. A következmények viszont olyanok, amilyenek. Azokat nem mindig könnyű irányítani.

Sokáig (42 éves koromig) nem voltam biztos abban, hogy az összeillésnek mi a reális maximuma. Hogy létezik-e olyan társ, akivel minden fontos eleve a helyén van. Akivel nem azon kell dolgozni, hogy a kapcsolat egyre jobb legyen. Hanem eleve jó és csak vigyázni kell rá.

Hála Istennek, megadatott, hogy egymásra találjunk azzal, akivel ezt megélhetjük. Ezt nem csak szerencsének, hanem az értékrendjeink melletti következetes és kitartó kiállás során kiérlelt minőségeinknek tulajdonítom.

Így mostanra magabiztosan navigálom az életemet – a karrieremet, az érzelmi életemet és az emberi kapcsolataimat egyaránt.

Legfontosabb értékemnek és a bukdácsolás ötven árnyalatának beható ismeretét tartom. Hiszen így jó túravezető lehetek a lélek tájain.

Mert így felismerem Te épp miben vagy, és ismerem a kiutat belőle, mert én is voltam ott. És akkor tudok segíteni felébredni onnan Neked is.

Nem hiszek viszont a feltétel nélküli szeretetben, mint ahogyan az elfújhatatlan gyertyában sem.

Még a vihargyújtó is kialszik, ha nincs benne elég üzemanyag. És nem is gyullad vissza, ha üzemanyag már volna, csak nem tud szikrát adni hozzá.

És a csillag sem jön létre a tér bármely pontján a semmiből – feltétel nélkül! És még a csillag is összeropphanhat feketelyukká, vagy felrobbanhat szupernovaként. Mikor hogy sikerül neki… Megintcsak bonyolult feltételek együttállása esetén. Tehát minden mulandó. És minden múlik valamin.

A szeretet is.

Így hát azt gondolom, hogy akik látszólag megvalósították a feltétel nélküli szeretetet, azok valójában apránként megtanulták ideig-óráig biztosítani a feltételeit.

Mondhatni: folyamatosan kellő üzemanyagot biztosítanak az örökmécsesnek, hogy égjen és lobogjon, miközben megfelelően szigetelt lámpatesttel védik is azt a kioltó hatásoktól.

Az “üzemanyag” személyenként eltérő forrásból származhat, a védelemül szolgáló “szerkezet” pedig szintén személyre szabott, és egyik sem kizárólag anyagi, sőt!

Meggyőződésem, hogy elsődlegesen szellemi, másodlagosan lelki és csak harmadrangon anyagi természetű az oly hőn áhított szíverő.

Mert láttam már példákat lövészárokban, haláltáborban és más változatos nyomorban fennen ragyogó szívekről, és látok minden nap dermesztő sötét szívtelenséget elképesztő jómód keretei között…

Ettől persze nem lesz vonzó a nyomor, és nem lesz taszító a jóllét sem. És persze mindkettő megnehezítheti, de meg is könnyítheti a szív dolgát, attól függően, hogy milyen szellemiséget és milyen lelkiséget teszünk hozzájuk.

És lehetnek nagyon egyszerűek a szeretet feltételei. El tudok képzelni olyan erős elköteleződést a szív jósága és a szív szava mellett, amikhez már csak a szív szavára való érzékenység kell és máris előáll az olthatatlan szeretet. És szívesen is látnék több olyan embert és olyan emberi kapcsolatot, amelyben ilyen egyszerű alapokon bombabiztosan üzemel a “szeretet kazán”, az Otthon melegét adó családi tűzhely!

De ha Te még nem tartasz itt: egyet se félj! Nem vagy ezzel egyedül. Számos társad küzd még kihívásokkal…

Hála a beletett évek következetes és kitartó figyelmének én boldognak és erősnek érzem magam, egy beteljesült, harmonikus szerelmi viszonyban a Kedvesemmel.

És minél erősebb vagyok, annál többeknek akarok adni a fényből és a melegből, ami emlékezteti őket a saját lényegükre.

***

Tehát továbbra is őrzöm a lángot, és hiszem, hogy a családon belül lerakhatók azok a kulturális alapok, amitől Otthon az önmegvalósítás és a szeretet minőségei annyira megerősödnek, és hogy a családtagok már a családon túli közösségbe is vinni akarnak belőle. És akkor fog tudni gyógyulni a település, az ország és az egész világ.