Rólam

2001-ben döntöttem el, hogy önismerettel és emberi kapcsolatfejlesztéssel fogok foglalkozni.

Már a főiskola első évében megkezdtem az ilyen irányú kiképzésemet.

Egy tanári és egy újságírói diploma megszerzése után, egy 360 órás akkreditált tréneri tanfolyamot végeztem el 2008-ban, amit egy Holisztikus Mentorképzés, egy KapcsolatDinamikai coach képzés, majd egy Módszeres Empátia coach képzés, és egy Transzperszonális coach képzés követett.

Korán kialakult bennem az elhatározás, hogy az önfejlesztés kultúráját a lehető legszélesebb közönség számára, a lehető leghatékonyabb formában elérhetővé tegyem.

Azt gondolom, hogy a jövőért legtöbbet az otthonokban és a családokban tehetünk, ahol életünk példájával a legerősebb nevelő hatást tesszük az újabb nemzedékekre. Éppen ezért szakmai figyelmem az üzleti célú szervezetek fejlesztéséről fokozatosan a család, mint vállalkozás felé fordult.

Személyes oldalamon az eddigi életművem legjavát osztom meg a világgal.

Nagy szeretettel készítem blogbejegyzéseimet és videóimat, amikben közzéteszem tapasztalatokon alapuló tudásomat és tudáseszközeimet, ismereteimet, gondolataimat, filozófiámat, világnézetemet.

Ha ezek alapján szívesen találkoznál velem csoportos, vagy egyéni üléseken, akkor könnyen foglalhatsz időpontot is az éppen számodra legizgalmasabb témád kibontása és új szintre léptetése céljából a Szolgáltatások menüpontban.

Néhány érdekes tapasztalatom:

Újra, meg újra nekifutottam, hogy családokból közösséget szervezzek, és ma is ezen munkálkodom. Meggyőződésem, hogy a szülőktől eltávolodott Anya+Apa+Gyermek(ek) családmodell, mint szervezeti modell minden benne élő számára túlterhelő, és közösségi összefogásért kiált.

Eddigi próbálkozásaim e közösség megszervezésére inkább tanulságosak, mint sikeresek. Azt a következtetést vontam le, hogy a párkapcsolatokat is bomlasztó erők – túlterheltség, fáradtság, félreértések, konfliktusok, érdekütközések, rosszakarat, pletyka, a múlt árnyai, az alacsony lelki intimitási szint… és még sorolhatnám mennyi kihívás leküzdése a családnál nagyobb közösségekben – intézményi, települési, vagy országos szinten is – nagyobb anyagi, időbeli és enregiabeli erőforrásokat igényelne, mint ami eddig rendelkezésünkre állt.

Állami szintű próbálkozások

A mintegy 80 szakembert tömörítő “Összefogás a Gyermek- és Családbarát Magyarországért Szakértői Műhely” Közösségfejlesztési csoportjának vezetőjeként részt vettem a kormány családbarát intézkedéseinek előkészítésében. Sajnálattal tapasztaltam, hogy az általunk előterjesztett szakmai tartalom és a megvalósult intézkedések közt igen jelentős különbség mutatkozott. A legfontosabb javaslatok, köztük a főállású anyaság költségvetési vonzatával együtt kidolgozott programja teljesen visszhang és megvalósítás nélkül maradt. Az állam és a szakértők viszonya pedig sokkal hidegebb és ridegebb, mint amit ez a téma megkövetelne.

Marad a magánkezdeményezésű otthoni és önerőből megvalósított civil társadalmi reform… (Ahogy azt az intézményi próbálkozásaimból is látni fogod.)

Intézményi szintű próbálkozások

2017-től két éven át fejlesztettem párkapcsolatokat és családokat az általam írt szakmai terv alapján az EFOP-1.2.1-15 Védőháló a családokért pályázat keretében. A programsorozat a Kreatív Élet Alapítvánnyal (az Egri Waldorf Általános iskola fenntartójával) társulva az Eszterházy Károly Egyetem Tanárképzési és Tudástechnológiai Kara együttműködésével 38 millió Forint EUs és állami támogatással valósult meg. Hálás résztvevők a mai napig időnként felhívnak, ám előzetes várakozásaimal szemben a program közösségként addig és csak addig élt, amíg a pályázati időszak lezárult. Én nem költöztem Egerbe, és nem sikerült olyan utódot, vagy házigazdát találni, aki a távollétemben összefogná a csapatot.

Vezettem férfiköröket éveken át Joós Istvánnal együtt az Énakadémiájának kezdeti szakaszán, és Tóth Gáborral együtt a Tudatos Fiatalok Közösségében is. Ezek voltak a legkevésbé formális intézmények, amikkel kapcsolatba kerültem. Feltűnő volt, hogy mennyivel jobb hangulat is uralkodott bennük. Ezekben a csoportokban máig tartó barátságok szövődtek olyan férfitársakkal, akikkel valóban számíthatunk egymásra. Ezek voltak az eddigi legjobban beérő gyümölcsei a támogató közösség szervezésének: igaz csak férfi oldalon.

Tettem még egy kísérletet, hogy az élet és sorsközösségek közül egy szintén alternatív intézmény keretei közül kinövesszek valami izgalmasat és újat: Waldorf óvóbácsinak álltam Gödöllőn.

Azt reméltem, hogy a kisgyermeküket nevelő Waldorf szülők közt szőhetők közösségfejlesztési eszközökkel olyan baráti szálak, amik megteremtik és az intézmény falain túl is összetartják a közösséget. Azonban itt azt tapasztaltam, hogy az óvoda körüli ünnepek, kötelességek, és egyéb programok elvitték a szülők munka után megmaradt energiáját. Gyakorló apukaként a saját életemben is tapasztaltam, milyen becses az a néhány óra szabadidő, ami a munkahelyi és az otthoni munka után megmarad. Meg tudtam érteni, hogy azt már otthon akarják tölteni az emberek.

Ez is valamilyen közösség… Valamennyire közösség… Nekem kevés. Ennél azért jóval szervesebbet és jóval szövevényesebbet, és jóval nagyobb erőt képviselőt is el tudtam képzelni!

Egyre jobban érdekelt egy olyan életmód kialakítása, amiben a családtagok – az alkalmazotti létnél sokkal nagyobb szabadság- és önmeghatározási fokon állva – több energiát és időt tudnak fordítani magukra, egymásra, és a családok közti közösségre is. Elköteleződtem hát amellett, hogy ezt az életmódot először is Otthon példázzam, aztán pedig jógyakorlatának elemeit másoknak is felajánljam.

Magán szintű próbálkozások

Ehhez képest első gyermekemmel közös családunk magját képező párkapcsolatunkat hosszú és csúfos haláltusa után feladtam. Nem értettem, ennyi tudással hogyan bukhattunk ekkorát. Foglamam sem volt, hogyan tovább. Attól féltem, hogy ezzel a szakítással a példa értékű család felépítésére az esélyem is odaveszett, és még egyénként sem fogok tudni felállni ebből a kudarcból. Ma már látom, hogy hol voltak a kapcsolatra nézve halálos rések a közös pajzson: a családi teremburán.

Tragikus, hogy a legfontosabb alap is hiányzott belőlünk: az egyéni elköteleződés a szívbéli szeretet iránt. Mert az bizony belügy. És megfelelő önhűség esetén külső hatás nem olthatja ki.

Ez az ideálom.

Sokszor ettől függetlenül eltörik nálam a mécses, és olyankor hiányos üvegű lámpásnak érzem a mellkasom, amiben a szív gyertyáját kósza viharok a mai napig elfújják. És olyankor nagyon fáj a sötét. A saját lényegemet érzem odaveszni. Rosszabb esetben ezért ráadásul másokat okolok. És közben is tudom, hogy ez hibás gondolkodás, de mégis annyira valóságosnak tűnik. És olyankor is “annyira igazam van.” Dehogy van!

Mert végső igaza csak a fénylő, meleg szívnek lehet. És nagyon kár volna ennek az ellenkezőjét bizonygatva “csakazértis” odaveszni. És sötét szívvel a másik sötét szívétől fényt és meleget követelni, vagy ezek hiányán dühöngeni is még hagy helyet a fejlődésnek…

De – hála Istennek – eddig mindig felébredtem ezekből a rossz álmoknak tűnő állapotokból – így, vagy úgy. És legfontosabb értékemnek és a bukdácsolás ötven árnyalatának beható ismeretét tartom.

Mert így józan pillanataimban felismerem Te épp miben vagy, és ismerem a kiutat belőle, mert én is voltam ott. És akkor tudok segíteni felébredni onnan Neked is. És akár a gyilkosnak tűnő, és fizikai halállal fenyegető rémálmokon is együtt nevetünk.

Nem hiszek viszont a feltétel nélküli szeretetben, mint ahogyan az elfújhatatlan gyertyában sem.

Még a vihargyújtó is kialszik, ha nincs benne elég üzemanyag. És nem is gyullad vissza, ha üzemanyag már volna, csak nem tud szikrát adni hozzá.

És a csillag sem jön létre a tér bármely pontján a semmiből – feltétel nélkül! És még a csillag is összeropphanhat feketelyukká, vagy felrobbanhat szupernovaként. Mikor hogy sikerül neki… Megintcsak bonyolult feltételek együttállása esetén. Tehát minden mulandó. És minden múlik valamin.

A szeretet is.

Így hát azt gondolom, hogy akik látszólag megvalósították a feltétel nélküli szeretetet, azok valójában apránként megtanulták ideig-óráig biztosítani a feltételeit.

Mondhatni: folyamatosan kellő üzemanyagot biztosítanak az örökmécsesnek, hogy égjen és lobogjon, miközben megfelelően szigetelt lámpatesttel védik is azt a kioltó hatásoktól.

Az “üzemanyag” személyenként eltérő forrásból származhat, a védelemül szolgáló “szerkezet” pedig szintén személyre szabott, és egyik sem kizárólag anyagi, sőt!

Meggyőződésem, hogy elsődlegesen szellemi, másodlagosan lelki és csak harmadrangon anyagi természetű az oly hőn áhított szíverő.

Mert láttam már példákat lövészárokban, haláltáborban és más változatos nyomorban fennen ragyogó szívekről, és látok minden nap dermesztő sötét szívtelenséget elképesztő jómód keretei között…

Ettől persze nem lesz vonzó a nyomor, és nem lesz taszító a jóllét sem. És persze mindkettő megnehezítheti, de meg is könnyítheti a szív dolgát, attól függően, hogy milyen szellemiséget és milyen lelkiséget teszünk hozzájuk.

És lehetnek nagyon egyszerűek a szeretet feltételei. El tudok képzelni olyan erős elköteleződést a szív jósága és a szív szava mellett, amikhez már csak a szív szavára való érzékenység kell és máris előáll az olthatatlan szeretet. És szívesen is látnék több olyan embert és olyan emberi kapcsolatot, amelyben ilyen egyszerű alapokon bombabiztosan üzemel a “szeretet kazán”, az Otthon melegét adó családi tűzhely!

De ha Te még nem tartasz itt: egyet se félj! Nem vagy ezzel egyedül. Merthogy én se… És még jónéhányan teperünk ennek a vizsgának a sikeres teljesítése felé…

Én a saját Lélektükrömben jelenleg 18 olyan változót figyelek, amelyektől nagyban függ, hogy önazonosnak érezzem magam, és hallani tudjam a szívem szavát. Az sok feltétel… (A zárt blogban, – amit olyanoknak tartok fenn, akik engem tartanak fenn, – bővebben is mesélek az én 18 változómról, és további lehetséges változkról, amik más Lélektükör tulajdonosoknak tesznek jó szolgálatot. Így Te is kipróbálhatsz többféle öngondoskodási és gondoskodási formát is a Lélektükör kapcsán.)

Egyébként pedig: hiszek abban, hogy az “őrlángom” stabilizálódásával a szívem fénykörében tartott változók száma nem csökkeni, hanem növekedni fog.

Mert minél erősebb vagyok, annál többeknek akarok adni a fényből és a melegből, ami emlékezteti őket a saját lényegükre, hogy fellobogjon pislákoló lámpásukban a láng. Ezért az ő változóikat is egyre inkább a szívemen viselem majd. Lehet, hogy épp a Tiédet is.

***

Tehát továbbra is őrzöm a lángot, és hiszem, hogy a családon belül lerakhatók azok a kulturális alapok, amitől Otthon az önmegvalósítás és a szeretet minőségei annyira megerősödnek, és hogy a családtagok már a családon túli közösségbe is vinni akarnak belőle. És akkor fog tudni gyógyulni a település, az ország és az egész világ.

És hál’ Istennek: nem egyedül vagyok a feladattal! Nézzétek mennyi szép nő szíve őrködik az ényém, és a családi tűzhely közös melege fölött:

A képen a pecswörk családunk látható a gyerekeinkkel és anyukáikkal. Nem egy klasszikus, de azért van mire büszkének lenni vele kapcsolatban.

És az új központunkban Biatorbágyon is egyre többen érzik magukénak Bemutató Otthonunkat – a családi kultúra “beporzó kehlyhét” is: a Szíved Szerint Életműhelyt. Szóval nőttön nő a Lelki Család, mert ez a magán próbálkozásos “belülről kifelé” haladás működik.

Szeretettel ajánlom Neked is!

A képen a Szíved Szerint Életműhely családbarát klubhelysége látható.