Hányszor néztél ma tükörbe? És a lelkeddel?
Én ma eddig háromszor ellenőriztem a külsőm, és kétszer néztem Lélektükörbe. Gondolom, a hajam és a ruhám igazgatásánál is érdekesebb, hogy mit igazgattam a lelkemben és hogyan?
Hát, elé álltam, és mondtam neki, amit kell:
“Tükröm tükröm mondd meg nékem: mire van éppen leginkább szükségem? Hol szorít leginkább a cipő? Min volna érdemes mielőbb változtatni? Melyik terület kér azonnali beavatkozást?
Milyen is a hangulatom? Hogy érzem magam a bőrömben? Milyen mostanság az önképem? Hogy vagyok a Párommal? Mit mutat a szexméter? Milyen épp az érzelmi biztonságérzetem? Mennyire vagyok éhes az érintésre? Hát egy jó kis tartalmas beszélgetésre? Máskülönben hogyan állnak az ügyeim? Mi van az életművemmel? Hogy állnak a pénzügyeim? …” És még sorolhatnám a kérdéseket.
És a kérdések és válaszok együtt sem vesznek több időt igénybe, mint egy fogmosás. Ennyit csak megér a belvilágom ápolása… Viccelsz? Ennyi húsbavágó infó egyetlen súrló pillantásra? Naná!
Persze: öngondoskodásról van szó… Mint ahogyan fésülködéskor sincs valaki más a tükörben, aki a hajamat helyettem elrendezgeti, – kivéve a fodrászatot – ugyanúgy magamat látom a Lélektükörben is, és minden kérdésemet magamnak válaszolom meg.
Mindkét esetben azért használom a tükröt, mert egyszerűen jobb eredményre vezet, ha látom, hogy mit csinálok, mintha csak érzésre nyomom.
És! Szintén egy pillantásra az összes fenti kérdést látom megválaszolva a Párommal kapcsolatban is… És akkor már nem csak öngondoskodásra jó a cucc, hanem a róla való gondoskodásra is. Hidd el: mindkettőt elég nagyra értékeli!
Sinkó Dániel 