Alakul a társulat!
Jelentkezz Te is! Nyilatkozz meg Te is!
A kép a végítéletről szól. Miért? Hogy jön ez ide? Végítélet. Apokalipszis. Az Apokalipszis szó szerinti fordítása: feltárás, kinyilatkoztatás. Mi lenne, ha kinilyatkoztatnánk azt aki bent van? Oszt vagy Teremtő, vagy nem. Oszt vagy egyedül van, vagy nem…
Akarok egy olyan színházban emberséget gyakorolni, önmegismerni, társmegismerni, emberképet pontosítani, ahol abból indulunk ki, – vagy legalább fel merjük tenni – hogy bennünk él és teljesen hétköznapi módon működik a Teremtő. Hogy EZ már AZ.
Sőt, hogy esetleg az életünk EZért ilyen! És a kapcsolataink és EZért ilyenek! Mert bennünk él. Ő és sokan mások. Egész Panteon. Egy színes belső csoport!
És mindre azt szokjuk mondani hanyagul és lazán, hogy “ÉN”. A másik emberre, meg azt, hogy “TE”. És akkor le van tudva. Darab-darab…
Nehogy má! Lehet ezt jobban is! Bátrabban és jobban!
Ha ez téged is izgat, akkor itt a helyed!
Zárt csoport. Meghívásos. Max 8 fő. Kísérleti fázis. Most az első alkalommal a terembért összedobjuk alapon. Később meg meglátjuk.
A dolog kísérleti, szabad műfaj. Ha tetszik: improvizatív. Egyúttal: megismerésre, modell alkotásra törekszünk minden alkalommal, mert a hétköznapokba kivihető lényegi felismeréseket akarunk kinyerni az eseményből, amitől aztán nem csak máshogyan tesszük a dolgunkat, hanem MÁS VALAKI-ként tesszük a dolgunkat. Mert megújítjuk MAGunkat, hogy előhozzuk MAGunkból az Olümposz új lakóit. Mint Mentór Herkulesből… Csak itt egymást Mentoráljuk.
Háttérgondolatok:
A belső csoport modellje körülbelül 2010-ben ragadott meg, és azóta nem is ereszt, mert sokoldalúan bizonyított. Mert érvényes.
Mostanra megérett bennem az elhatározás, hogy egy olyan improvizatív színházat hívok életre a téma köré, ami két fontos elemet mozgat meg és von művelés alá:
- az egyik az énünk közepében az isteni MAG – a bennünk élő Teremtő tudata,
- a másik a bennünk ilyen olyan okokból és változatos formákban élő karakterek összjátéka az énünkön belül és a társas kapcsolatainkban.
Mindkettő rendhagyó elem. Mindkettő kivetítésre provokál.
A Teremtőt sokan kivetítik, és pl. a vallás, vagy egyenesen az illúziók birodalmába száműzik magukból.
“Nehogymá’ én legyek a zisten!! Azt csak észrevettem volna mán! Jaj de ezó!”
– Éééés most lőtted ki magadból a felelősséged 99,999%-át?
Mások a belső csoportra gondolva pedig a skizofrénia és hasonlók árnyaitól rettennek meg.
“Nehogymá bemagyarázzad nekem, hogy többen laknak bennem! Jaj de skizóóó!”
– Éééés most lőtted ki magadból az emlékeidben élő összes ember benned hagyott lenyomatát? Meg a jungi archetípusokat? Meg a különböző szerepeidhez felvett különböző szereplőidet? Fürdővízzel a belső gyerekeket? És még sokan másokat? …
Mi van, ha nem ezó és nem skizó?
Játsszunk el a gondolattal, aztán meg mozogjuk is le! Próbából.
Játsszuk el!
Aztán, ha kiderül, hogy hoppácska, ez itten egy kiderülés, akkor elég sokat nyertünk az esettel. Méghozzá: gyakorlatilag.
Isteni színjáték lesz! Esetéleges isteni közbeavatkozásokkal… Mert AKI VAN, az másképp viselkedik, mint aki nincs… igaz?
Esetleg, ha meghívjuk eljön Ő is.
Esetleg ha meghívlak, eljössz Te is?
Aztán hamarost a tanulómedencét is megtöltjük. De ott az istenire fátylat ejtünk. Eldugjuk a Teremtőt a belső csoportba. Van, akinek azzal bíbelni is épp elég kezdetnek. És ha kibújik a szög a zsákból, akkor nem mi tettük oda…
Tehát a Deus Ex egy belső körös csoport, ami egy külső kört “üzemeltet” (machinál). 😉
Na, mit szólsz? Érdekel?
A külső kör címe egyébként “Hétköznapi Drámák” lesz.
Mert végül is mind a hétköznapokban élünk. Istenek, emberek, biológiaia gépek, ŐrDögök… vagy aminek épp tartjuk magunkat.
És meglehetősen sok hasonló dolog is történik velünk – nem csak furcsa és különlegesek! Éppen ezért tanulhatunk egymástól. Éppen ezért megéri bizonyos jeleneteket nagyközönség előtt a Faluház színpadán is előadnunk.
Éppen ezért: meg is tesszük!
Node: elöljáróban ennyit! A nagyját úgyis együtt alkotjuk meg. Együtt döntjük el.
***
Feliratkozás hírlevélre
Szeretnél ertesülni a legújabb hírekről és eseményekről? Iratkozz fel a hírlevelemre!
Sinkó Dániel 